A részvétel előzetes regisztrációhóz kötött. Regisztráció itt, a Jelentkezem gombra kattintva indítható.

Kísérőfilm: Krzysztof Zanussi: Védőszínek (1977) 97'

"Krzysztof Zanussit, mint minden értelmiségit, könnyen el lehet látni különböző közhelyes címkékkel. Abban az időben, amikor a Védőszínek című filmjét készítette (1977) éppen az „erkölcsi nyugtalanság” rendezője bélyeget kapta. (Mintha lenne valami olyan is, ami nem erkölcsi természetű és nyugtalanító távlatú az életünkben!? Mintha lennének olyanok, akik nem nyugtalankodnak, és nem érzékenyek az erkölcsi kérdésekre! Márpedig, ha rólam van szó és rólad, az már erkölcs – mindig kell valamit kezdenünk egymással, és ahol cselekvéseink egymást metszik, ott már erkölcs honol.) Ebben az értelemben Zanussi egy átlagember, egy átlagértelmiségi.
Értelmiséginek lenni mindig ugyanazt jelenti; a nyilvánosság vállalását a szellemi munka eredményei révén; a munkajellegű, foglalkozásszerű észhasználatot, a kritikai képesség képviseletének folyamatos igényét, készséget a párbeszédre és még sok mást, kinek-kinek fontos és kevésbé fontos dolgot. Az értelmiséginek például „nemet” mondani is tudni kell, mert az örökös igenlés, a bólogatás kritikátlansága, az üres lojalitás nem viszi előbbre a közösségi, társadalmi folyamatokat.
Ebben a filmben lengyel értelmiségiek gondolkodnak el azon a nehezen meghatározható és körvonalazható, ugyanakkor létező felelősségen, amellyel azoknak tartozunk, akik nem jól-fűtött irodában dolgoznak, akik nem kerülhettek be a Földön élők szerencsés egy ezrelékébe, azok közé, akiknek diplomájuk is van arról, hogy – ha akarnának – képesek is lehetnének embertársaikkal jót tenni. Ebben az értelemben akár magyarok is lehetnének…" (Lázár Kovács Ákos)

A film címe arra a jelenségre utal, mellyel a növények és az állatok alkalmazkodnak környezetükhöz. A film fő kérdése mit értsünk emberi alkalmazkodáson a társadalomban. Az egyetemi nyelvésztábor kiváló helyszín egyrészt a hetvenes évek lengyel morális közállapotának bemutatásához másrészt egy docens és egy tanársegéd között kialakuló szellemi párbaj bemutatásával, a kor jellegzetes jellemtípusait és stratégiáit helyezi mikroszkóp alá. A két gondolkodásmód egyike a kíméletlen racionalitásé, mely "terep"-színt ölt, minden helyzethez megalkuvó módon alkalmazkodik, a másik az erkölcsi elvekhez ragaszkodó, önmagához hű maradó idealistáé.

Házigazda: Lázár Kovács Ákos médiakutató és Sajgó Szabolcs SJ

***

Sorozatunk filmek és beszélgetések metszeteiben születik, alakul. Nem Jézus történeti személyét, hanem a Krisztus ihlette megváltás-utak vászonra fogalmazásait tárja fel, mindezt folyamatosan társadalmunk változásairól, folyamatairól szóló beszédterek közé helyezve. A vetítések utáni beszélgetésekben, a kultúra és a vallás szerves egységében a politika, a gazdaság, a tudomány, a művészet és más részrendszerek avatott és ismert képviselői osztják meg gondolataikat az aktuális film által felvetett társadalmi folyamatokról.

A filmművészek filmjeikkel, a meghívott vendégek véleményeikkel hozzák létre a beszélgetés-tereket. Vetítések és beszélgetések minden hónap utolsó keddjén.

A Belvárosi Csend programja.

A sorozat következő alkalma:

Június 25. Kommunió
Meghívott vendég: Balog Zoltán, református lelkész
Kísérőfilm: Babette lakomája (r. Gabriel Axel) 1987, 102'

Makláry Ákos Fotó: Pezzetta Umberto, forrás: zaol.hu