A kivetített belső kép – Kákonyi Konstantina látomásai a Párbeszéd Házában
2019.01.22

Kákonyi Konstantina szerzetesnő és képzőművész életének kezdete s vége is Kalocsához kötődik, javarésze azonban Amerikában bontakozott ki. Kényszerűségből, de nem hiábavalóan. Kettős hivatásának gyümölcsei a külföldi magyarság szellemi termésének gyönyörű példái. Kennedynek is készített művet, de nekünk fontosabb, hogy alkotásai az esztergomi Keresztény Múzeumban is megtalálhatók. Ezekből válogat most a Párbeszéd Háza kiállítása. 

Borda Máté ajánlója

A hatgyermekes kalocsai Kákonyi-család három művészt is adott a nemzetnek, Konstantinát, Istvánt és a ferences atyát, Asztrikot. Konstantina a kalocsai iskolanővérekhez csatlakozott, rajztanár és alkotóművész lett. 1931-től a pesti főiskolán tanult képzőművészetet, ami egyúttal lehetőséget adott neki arra, hogy megmártózzon a főváros pezsgő kulturális életében – mesélte Prokopp Mária a megnyitóbeszédében. A pesti évek után Baján, a rend tanítónőképzőjében lesz nagy hatású rajztanár, közel egy évtizedig – a kiállításmegnyitón többen is jelen voltak egykori tanítványai közül.

Megismerkedik Kodály Zoltánnal, akinek Missa breviséhez partitúra-címlapot készít. Kodály közbenjárására 1947-ben Rómában tölthet egy ösztöndíjas évet, itt éri elöljárójának üzenete, hogy már ne jöjjön haza; az egyházi iskolákat államosítják, a szerzetesrendeket feloszlatják. Esete sajnos messze nem volt egyedülálló. Cserháti Ferenc püspök köszöntőjében kiemelte, hogy a kommunista hatalomátvétel miatt több mint ezer pap és szerzetes kényszerült ezekben az években elhagyni Magyarországot, ami felmérhetetlen veszteséget jelentett az országnak és az egyháznak.

Konstantina nővér életének ekkor egy amerikai meghívás adott új irányt. A Minnesota állambeli Duluth bencés főiskolájára hívták rajztanárnak. 1950-től egészen 1994-ig itt élt, tanított és alkotott. Elismertségét mutatja, hogy John F. Kennedy látogatásakor őt kérték fel, hogy készítsen ajándékot az elnöknek. Az 1990-es évek elején csaknem 70 művét hazaküldte az esztergomi Keresztény Múzeumnak, ahol kiállítást rendeztek ezekből. 1994-ben hazatelepült, így az 1996-os kalocsai kiállításán már személyesen is jelen lehetett. Szülővárosában, Kalocsán hunyt el a 90. évében, 1998-ban.

Azt hiszem, ha a Párbeszéd Háza a 2019-es évre a hivatást választotta központi témájául, itt rá kell mutatni Konstantina nővér saját hivatásában való kitartására. Merthogy a minnesotai Duluth nem a pezsgő Budapest és nem az örök Róma, de még csak nem is New York vagy Boston. (Aki járt már amerikai kisvárosban, az tudja, mire gondolok.) És ő mégis alkot, a legmagasabb szinten. Az egyes alkotásain szereplő szövegek legtöbbször magyar nyelvűek, ami jelzi: nem veszítette el a reményt, hogy egykor itthon is bemutatják majd munkáit. És megadatott neki.

A kiállításon sorozatokat láthatunk, így a javarészt a Kalevala által ihletett arany-ezüst képeket, egy Illés próféta életét ábrázoló monotípia-sorozatot, a Jelenések könyvéből merítő képcsoportot, valamint kozmikus bibliai tájakat és a Szentírásban szereplő személyeket, eseményeket ábrázoló alkotásokat. Egy tárlóban könyvek jelzik Konstantina nővér illusztrátori munkásságát, és a róla készült fotók mellett, itt olvashatjuk művészi hitvallását is. Egy másik tárlóban a Júlia szép leány című balladához készített sorozata látható.

Én magam az Illés-sorozatnál időztem a legtöbbet, annak is a nyitóképénél: „Itt vagyon Illés…”. A fekete alak stabilan áll, elnyúló lábfejei a földre simulnak. Prófétaságát a köpenye jelzi, meg a minden hiábavalóságot hátrahagyó tekintete, amivel Istene akaratát fürkészi. A háttérben kopár táj – a világból már csak ennyi maradt számára. Kivonul, és mégsem fordul el a világtól. Tudjuk: kapcsolatban áll a királyokkal, prófétafiakat nevel, és utódjáról is gondoskodik Elizeus személyében. Konstantina nővér egy másik képén látjuk, amint Isten élve magához veszi. Nagyon keveseknek adatott ez meg. Hénochnak igen, amint az őt ábrázoló képen is olvashatjuk, ezúttal angolul: „Enoch walked with God then he vanished because God took him.” (Hénoch Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.) A nővér képén a Nap tündöklő fényében, Isten állandó jelenlétében áll. Megérkezett.

Prokopp Mária hasonló részletességgel kezdte elemezni a képeket, amikor a színpadi megnyitóbeszédét megszakítva, mikrofonnal a kezében az arany-ezüst képekhez ment, és a közönséget is odainvitálta. A megnyitóból tárlatvezetés lett, nem is akármilyen. A tervek szerint Prokopp Mária „rendes”, meghirdetett tárlatvezetést is tart majd, amiről videó is készül. Sajgó atya ugyancsak tervez Lelkiállítást e tárlaton: ezen a programon a résztvevők előbb csendesen ismerkednek a képekkel, majd néhány szóban, vagy akár hosszabban is megosztják egymással, hogy kit mi érintett meg egy-egy alkotásban.

 

parbeszedhaza@jezsuita.hu
06-1/411-0825