Hogyan férhet meg egymással, és hogyan gazdagíthatja egymást a zen, a Szent Ignáci-lelkigyakorlatok, a jóga és a keresztény kontempláció? Tényleg ördöggel cimborál, aki jógázik vagy zen meditációt végez? Mit mond erről a katolikus tanítás? Mi szerepel a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban? Mi a tapasztalata erről egy jezsuitának, aki gyakorolja mindezt?

Zen és kereszténység találkozhat? címmel rendez előadást és beszélgetést a Párbeszéd Háza Niklaus Brantschen svájci jezsuita szerzetessel és zen mesterrel 2017. november 3-án, pénteken, 18:00 órától.

A jezsuita rend küldetéséhez tartozik a határok megközelítése, legyenek azok társadalmi, földrajzi vagy akár vallási értelemben vett választóvonalak. Így volt ez mindig a rend 1540-es alapítása óta. És így, a párbeszéd útján lehetnek a jezsuiták hatékonyak mindenkori missziójukban, az evangelizációban – soha nem feledve jelmondatukat: „Mindent Isten nagyobb dicsőségére.”

Az alábbiakban végigtekintjük azokat a megközelítéseket, amelyek választ adhatnak a feltett kérdésekre.

„Abban segít, hogy tisztábban lássuk Istent” – Niklaus Brantschen tapasztalata

„Tehát mint keresztény ember gyakorolja a zen meditációt, ami testi-lelki gyakorlatot jelent, de milyen plusz dimenziót vagy lehetőséget kínál a zen az Isten-kereső keresztény ember számára?

Így van, ahogy ön mondta: testnek és léleknek szól, de nem többet, nem valamiféle többletet kínál. Nem valami pluszt hoz be, hanem inkább elvesz valamit. Elveszi a ködös, a homályos látásunkat, abban segít, hogy tisztábban lássuk Istent, a valóságot. Ahogy elképzeljük az életet, elképzeljük az Istent, elképzeljük a világunkat – ezt veszi el a zen. Nem új tanítások ezek, nem új irányzatok, hanem megfosztanak az elképzeléseinktől.” (Erdélyi Riport)

„A hagyományos értékek megőrzése az érett hit sajátja.” – Megközelítés az inkulturáció irányából

Az inkulturáció rövid definiálása így szól a Magyar Katolikus Lexikon szerint: az Evangélium beépítése a népek kultúrájába. Részletek a szócikkből:

„Az igehirdetés folyamán az Egyház különböző kultúrákkal találkozik, s ezekbe be kell kapcsolódnia. E feladat az Egyházat egész történelme folyamán szorította, de a 20. századtól különösen fontos és sürgető lett. /…/

Ez főként a nem európai kultúrákban sajátos feladat. A mindenkori missziós tevékenység alapkérdése, hogyan képes a magával hozott kultúra sajátosságait elfogadtatni az új környezetben, ill. mennyire kell a befogadó kultúra sajátosságait beépíteni evangelizációjába. /…/

A hagyományos értékek megőrzése az érett hit sajátja. /,,,/

Az inkulturációban nagy szerepe van amisszionáló szerzeteseknek/…/. Az alapítók és alapítónők karizmájára támaszkodva sok Istennek szentelt személy megértette, hogy a különböző kultúrákhoz Jézus érzületével kell közelíteni, aki „kiüresítette önmagát, és olyan lett, mint egy rabszolga” (vö. Fil 2,7), s türelmesen és bátran törekedve a dialógusra, hasznos kapcsolatokat alakítottak ki a legkülönbözőbb népekkel, s mindenkinek hirdették az üdvösség útját. - Comboni Szent Dániel így fogalmazta meg az inkulturáció lényegét: „Afrikát Afrikával kell üdvözíteni.” Az igazi inkulturációhoz tehát olyan magatartásformákra van szükség, melyek Isten Fiának lelkületét tükrözik, aki emberré lett, s szeretettel és alázattal jött közénk. Ha az Istennek szentelt személyek ezzel az érzülettel próbálják tanulmányozni és megérteni a kultúrákat, jobban meg tudják ismerni igazi értékeiket, s annak módját, hogy karizmájuk segítségével hogyan lehet ezeket az értékeket fölemelni és tökéletesíteni.”

„Nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát”– A II. Vatikáni zsinat így közelítette meg a különböző vallásokat

A II. Vatikáni zsinat dokumentumai közül a Nostra aetate foglalkozik kifejezetten a nem keresztény vallásokkal. Ebben található a következő:

„A katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek [ugyan] sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki ʽaz út, az igazság és az élet’ (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával (2Kor 5, 18–19)” (NA 2).

Egy részlet az Ad gentes elnevezésű zsinati határozatból:

„a [Krisztus] Lelkével eltelt tanítványok (…) ismerjék meg az embereket, akik között élnek, tartsanak kapcsolatokat velük, hogy azok az őszinte és türelmes párbeszédből megtanulhassák, milyen kincseket osztott ki a nemzeteknek a bőkezű Isten” (AG 11).

Párbeszéd a gyakorlatban – a buddhistákkal is

Részlet Patsch Ferenc SJ: Fordulat a vallásokhoz fűződő viszonyban (A vallásközi párbeszéd teológiája és gyakorlata a II. Vatikáni zsinat nyomán) című tanulmányából:

„3. A buddhista–keresztény párbeszéd keretében az 2013 májusában tartott negyedik Buddhista–Keresztény Kollokviumnak (Buddhist-Christian Colliquium) a római Urbaniana Pápai Egyetem adott otthont. A megbeszélések a „Belső béke a népek között” téma köré csoportosultak. Az Olaszországból, Japánból, Tajvanról, Vietnamból, Dél-Koreából, Thaiföldről, Mianmarból, Sri Lankáról, valamint Indiából érkezett résztvevők megállapították, hogy minden létező különbözőség ellenére az élet tiszteletéről szóló buddhista és keresztény etika tanítása szilárd alapot biztosíthat az együttműködésre, hogy közösen lépjenek fel a szegénység, az éhezés, az erőszak, a háborúk, valamint az emberi életet fenyegető más veszélyek ellen. Ugyanitt 2015 áprilisában is rangos kongresszust rendeztek, amelyen hat szekcióban a nemzetközi tudományos és egyházi élet igen rangos képviselői szerepeltek előadóként. Az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches) 2013. május 27. és 31. között Bangkokban tartott konzultációt az Ázsiai Keresztény Konferenciával együttműködésével. A konzultáció témája az „Élet, igazságosság és béke” volt. Érdemes felfigyelni arra, hogy a konferencia témája szinte pontosan megegyezett a fent említett vatikáni konferenciák témájával.

Végezetül megemlítjük, hogy a Buddhista Keresztény Tanulmányok Európai Hálózata (European Network of Buddhist Christian Studies) 2013. július 1-én tartotta meg 10. ülését a belgiumi Gentben, a Leuveni Katolikus Egyetemmel szorosan együttműködve. A konferencia témája, hogy milyen szerepet játszott a történelem a két vallási tradícióban (a résztvevők több amerikai egyetem mellett a münsteri, müncheni, oxfordi egyetemekről, valamint a norvégiai School of Theologyból érkeztek).”

A témához kapcsolódó irodalom:
Hugo M. Enomiya-Lassalle SJ: Az elmélyülés útja, Zen meditáció és keresztény misztika. Jezsuita kiadó.