Koronkai tanár úr könyvének bemutatója a Párbeszéd Házában volt április 4-én, amelyről felvétel is készült. A Talita Magazin könyvismertetőjéből idézünk:

„Elindultam rögös úton felfelé, / nem tudom, mikor válok emberré.” – írja a költő, Thándor Márk, Úton vagyok című versében, és érezzük, ez rólunk is szól, a fejlődés még ránk fér, úton vagyunk, ami sokszor rögös, de ha nem térünk le és nem állunk meg, egyre följebb vezet. Ez az úton levés, és a rajta haladás a mi felelősségünk. A csúcsra lehet, hogy nem tudunk egyedül, csupán önerőből fölkapaszkodni, ahhoz isteni kegyelem szükséges, de addig el kell jutnunk. Vagy máshogy fogalmazva, az úton ketten haladunk, Ő és én. De ami a mi dolgunk, azt nekünk kell elvégezni.

Barangolás a pszichiátria, pszichológia, vallásfilozófia határterületein

Dr. Koronkai Bertalan pszichiáter, pszichoterapeuta, neurológus többek közt erre a személyes felelősségünkre hívja fel a figyelmünket Test – Lélek – Szellem címmel megjelent összegyűjtött írásaival és előadásaival, és a hozzá tartozó, négy interjút tartalmazó DVD-vel.

A kötetben olvashatjuk két korábbi művét, a Tanítások tanítója I. és a Tanítások tanítója II. című tanulmányköteteket, melyek a 70. és a 80. születésnapjára jelentek meg, valamint az azóta keletkezett további írásait. A három kötet azonban nem egyszerűen egymás után következik, hanem az egész tematikusan újra lett szerkesztve. A korábbi kötetekből származó írások inkább a szakmai részét (pszichiátria, pszichológia) képezik a mostaninak, az újabb írások pedig a különböző (főleg a keleti) vallások ismertetése, és azok pszichológiai értelmezése, illetve felhasználási lehetőségeik a pszichoterápiás gyakorlatban. A könyv így tehát barangolás a pszichiátria, pszichológia, vallásfilozófia határterületein. Ennek a barangolásnak célja pedig nem más, mint útkeresés, és útkeresésre való biztatás.

Koronkai tanár úr, akit tanítványai mesternek ismernek és tisztelnek,rengeteg utat ismer (autogén tréning, meditációs tréning, pszichoanalízis, jóga, keresztény és keleti meditációk, különböző vallási hagyományok stb.), melyek ugyan első ránézésre igen különbözőnek tűnhetnek, azonban alaposabban megismerve őket megtalálhatjuk köztük a kapcsolódási pontokat. A legfontosabb, hogy a céljaik hasonlók: az ember segítése az egészségesebb, teljesebb, igazabb életre, a bennünk rejlő istenképiség (vagy máshol megfogalmazva: buddha-természet) kibontakoztatására, megvilágosodásra, istenkapcsolatra, istenközelségre. Felelősségünket a jól ismert ősi taoista jin-jang ábrával (hullámvonallal két részre osztott kör, egyik fele fekete, másik fele fehér, és a fekete mezőben kis fehér pötty, a fehérben pedig kis fekete pötty található) illusztrálja: ha az ábrán a sötét színű rész jelzi a sorsot, a világos a vele szemben álló emberi akaratot, akkor, amikor aktivizálódik bennünk a tökéletesedési szándék és akarat, a sors háttérbe szorul. De amint veszítünk hitünkből és lanyhul az akarat, a sors újra erőre kap és egyre inkább átveszi az uralmat életünk felett.

A teljes írás itt olvasható.