Pilinszky barátságairól és szerelmeiről

Borda Máté reflexiója (Faludi DOKU filmklub – Mispál Attila: Csillaghálóban II.)

Pilinszky János barátságai, szerelmei állnak Mispál Attila új dokumentumfilmjének középpontjában, melyet szeptember végén láthatott a DOKU Faludi filmklub közönsége a Premier Kultcafé mozitermében. A Csillaghálóban című sorozat második részében mások mellett Törőcsik Mari, Kocsis Zoltán, Kurtág György és Sárközi Mátyás vall a költőhöz fűződő kapcsolatáról, de megszólal Pilinszky két felesége, Ingrid Ficheux és Jutta Scherrer is. A film utáni beszélgetésben Mispál Attila a filmek hátteréről mesélt, Jelenits István atya pedig két versen keresztül érzékeltette Pilinszky költészetének szépségét és mélységeit.

Akihez közel áll Pilinszky költészete és személye, az igazi kincsekre bukkanhat minden egyes nagyinterjúban, amelyet Mispál Attila és alkotótársai 2014 óta rögzítettek. Pillanatnyilag 43, egyenként fél órától két óráig terjedő videóinterjú áll rendelkezésre barátokkal, művésztársakkal, rokonokkal. Ebből a hatalmas merítésből négy tematikus filmet terveznek – mondta el Mispál Attila a vetítés után. Az első Csillaghálóban I. címmel Pilinszky európai útjait járja körül, a most vetített második rész a barátság és szerelem témájára tekint rá a költő életében, a tervezett harmadik és negyedik epizód pedig Pilinszky életére és korára, illetve írásművészetére, ars poeticájára reflektál majd.

Az anyag akkora, hogy vannak olyan interjúalanyok, akik sem az első, sem a második részben nem jutottak még szóhoz. Külön értéke a corpusnak, hogy Párizsban és Londonban is forgattak Pilinszky életének ott élő szereplőivel. Mispál Attila külön köszönetet mondott Weiner Pálnak, akinek a segítségével Párizsban megnyíltak az ajtók a stáb előtt.

Csillaghálóban eddigi két részével a filmklubokon és hasonló rendezvényeken (például az Ars Sacra Fesztiválon) kívül a köztévében is találkozhattak már a nézők, a második részt idén a költészet napján adták le főműsoridőben. Amint újabb pénzügyi források nyílnak meg, folytatni fogják a sorozat készítését – mondta Mispál Attila, aki emlékeztetett arra is, hogy 2021-ben Pilinszky születésének centenáriuma lesz, ami remélhetőleg újabb lehetőségeket, forrásokat nyit majd meg.

Csillaghálóban narráció nélküli emlékfüzér Pilinszkyről. A megszólalók egymásnak adják a szót, miközben bejárjuk a költő életének helyszíneit Velemtől Londonig. A filmek nem sok új információt tartalmaznak Pilinszkyről ahhoz képest, ami már megjelent írásban, fő érdemük inkább a megszólalók személyes jelenléte – egy kicsit őket is megismerhetjük az interjúkból.

Törőcsik Marit a Kőszeg melletti Velemben látogatta meg a stáb, benne az életmű legjobb ismerői közé tartozó Hafner Zoltán irodalomtörténésszel és Jelenits atyával. Törőcsik Mari elbűvölő könnyedséggel vall Pilinszkyről, akit egyszer azzal bántott meg (bár utóbb jót nevettek rajta), hogy a kérdésére, El tudnád-e képzelni, hogy egyszer belém szeretsz? – Nem, soha volt a válasza. Íme, egy példa a barátság és a szerelem határmezsgyéjéről, amit Pilinszky gyakran megjárt.

Kocsis Zoltán szerint fontosabb volt számára az agapé és a filia, mint az erósz, a nőkhöz is sokszor inkább az első kettővel közeledett. Jutta Scherrer német vallástörténész, Pilinszky felesége arról mesél, hogy férje múzsaként tekintett rá, Ingrid Ficheux, későbbi hitvese pedig elmondja, hogy Pilinszky egy meghatározó gyerekkori szerelmének reinkarnációját látta benne. Egy idő után egyikük sem volt boldog a költő által rájuk rótt szerepben.

Kocsis Zoltán kettejük kapcsolatát a mester-tanítvány viszonyban összegezte, Vasadi Péter pedig úgy fogalmazott: amikor először találkozott Pilinszkyvel, azonnal érezte, hogy egy őszinte és hiteles emberrel áll szemben – megannyi izgalmas tanúságtétel, ami mind árnyalja Pilinszky-képünket. Közben pedig vissza-visszatérünk Maár Gyula Hűség a labirintushoz című gyönyörű portréfilmjéhez, melynek részletei filmes idézetekként elevenítik fel a költő szuggesztív szavalását.

Jelenits István szerint ez a szavalás páratlan mélységű. Ahogyan Pilinszky saját verseit mondja, olyan mértékben és oly őszintén azonosul a szavakkal, amit a legnagyobb színészek sem tudnak. Mintha verseinek teljes kibomlásához a szavaló költő személye is szükséges volna. Vagy legalábbis Jelenits atyáé. Ahogy szavalta a verseket, az volt az érzésem, mintha kicsit Pilinszky lenne jelen.

Előbb A tenger, majd az Azt hiszem címűt mondta el, egyszerű és érzékeny magyarázatokat fűzve hozzájuk. Álljon itt zárásképpen ez a két vers:

A tenger

 A tenger, mondtad haldokolva,
s azóta ez az egy szavad
jelenti számomra a tengert,
s azt is talán, hogy te ki vagy.

S azt is talán, ki vagyok én?
Hullámvölgyek, hullámhegyek.
Agóniád, akár a tenger,
megszabadít és eltemet.

Anya, anya. Hétköznapok.
Halálod hallom s hívlak én.
Irtóztató hétköznapok.
Szegény, szegény, szegény, szegény.

 

Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanúl és jelzés nélkűl.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.

parbeszedhaza@jezsuita.hu
06-1/411-0825