A szelfibotos utolsó vacsorától a letisztult absztrakcióig
2019.04.25

"Mintegy 300 beérkező pályaműből 36-ot választottak ki a Párbeszéd Házában megnyílt Amit alkottam, jó című tárlat anyagául. A természetábrázolás mellett absztrakt munkák, iparművészeti remekek és gyermekrajzok is bekerültek a szigorú válogatásba, mely május végéig látható a Horánszky utcai épület dísztermében.

                                                                                                             Borda Máté új cikke a Papageno PH-érték rovatában

 

A bibliai ihletésű cím tág teret adott az alkotóknak, hiszen éppúgy ráillik az emberre, mint az állat- és növényvilágra, vagy tulajdonképpen bármire ezen a világon. A kiírás próbálta terelgetni a művészeket az ember eredendő Isten-képmás mivolta és ebből adódó hivatása felé, de azt is írták, hogy a világot mint ezerarcú csodát, az Egy ezer arcát szeretnék viszontlátni a műveken.

                                                                                                                                     Pelles Róbert: Három nap

Voltak, akik úgy, ahogy van megmutatták, felmutatták a teremtett világ szépségét, így például Kelemen Dénes Lehel, akinek nagyméretű olajképén a Holdvilág árkot látjuk, nagy szikláin az arra járók által kavicsokból emelt kis tornyokkal. Ezek a zarándokutak mentén és más, szentnek érzett helyeken előforduló kis építmények szépen mutatják az ember vágyát az isteni teremtés folytatására. Szőke Ferenc Ilex- (azaz magyal-) ágaival még közvetlenebbül mutatja fel a teremtett valóságot: a kiszáradt növény ágai csokorba rendezve állnak előttünk átlátszó vázákban, a művész mindössze a színüket vesztett bogyókat festette be eredeti élénk narancs, illetve királykék színűre. Mint írja, művével arra kíván utalni, hogy a teremtett világ esztétikája készen áll, az embernek elég észrevenni ezt az önmagában utolérhetetlen szépségű valóságot. Munkája címében mintha válaszolna a pályázatéra: Amit alkottál, jó.

 

Kelemen Dénes Lehel: Holdvilág árok I.

Mások az absztrakció felé indultak. Ezt az utat választotta Pelles Róbert, akinek két nagy akrilképe az egykor kápolnaként működő díszterem szentély-részében kapott helyet, uralva a kiállításra betérő szeme elé táruló látványt. Két képe közrefogja Bánsághi Tibor Vince Az EGY ezer arca – A Mindenség című alkotását, mely ikonszerű arany-alapon mutatja a teremtés körkörös kiáradását a középpontban Napként lángoló Egyből. A. Bak Péter letisztult, kékben úszó Mennybemenetele szintén a tárlat absztrakt vonalát erősíti.

Kákonyi Júlia, a Párbeszéd Háza képzőművészeti programokért felelős vezetője kiemelte, hogy gyerekmunkák is érkeztek a pályázatra, amelyek közül többet, köztük egy kereszt alakban elrendezett kép-együttest a kiállításra is beválogattak. „A Croce dipinta című, olajfestékkel, temperával és akrillal festett alkotást a lábmosás evangéliumi jelenete dominálja, de a gyerekek fantáziájából előpattant az utolsó vacsora „sajátos” – a művészettörténetben példátlan – ábrázolása is: Jézus kezében szelfibottal fotózza magát a köréje gyűlt tizenkettővel…”

A pályázat az ikon és a fotó kivételével a műfaj terén is tág teret engedett az alkotóknak, ami a kiállításon is tükröződik: a festmények mellett szobrokat, textilmunkát, kerámiát, mozaikot és gyöngyfűzést is láthatunk. A zsűri két fordulóban, élénk viták közepette szűkítette a 300-as mezőnyt alig több, mint egytizedére – mesélte Kákonyi Júlia, az alkotómunka folytatására bíztatva azokat a hivatásos és amatőr művészeket is, akiknek munkái most nem jutottak be a tárlatra.

A költőként is publikáló Sajgó Szabolcs atya, a Párbeszéd Háza igazgatója a következő sorokkal fordult a nem bejutottakhoz, de végső soron azokhoz is, akiknek munkáit most beválogatták:

egyedül nálad

 

amit alkottam jó

nem kellett senkinek

haza viszem

vitrinbe teszem

utódaim dobják ki majd

utódaim

akik vannak

nincsenek

 

egyedül nálad Uram

a teremtés óta

egyedül nálad vannak

mindörökre együtt

mind a kincsek

s mindenek"

parbeszedhaza@jezsuita.hu
06-1/411-0825