Reflexió
Szuromi Imre egy megrendítő, súlyos krízis után tért vissza a művészethez

Nonfiguratív munkáit először bizalmatlanul méregetjük. Tekintetünk átsiklik egyikről a másikra. Értetlenkedünk, talán még ellen is állunk. Azután egy ponton elcsendesedünk, és átengedjük magunkat a képeknek. És akkor egyszer csak beszédessé válnak, megindítván bennünk egy választ, amely nemcsak a bámulaté vagy a csodálkozásé, hanem valami mély, kezdődő megértésé és szereteté.                    

Borda Máté reflexiója


Vászonkrisztus 5. – Mindenkinek a hóna alá kell nyúlni egyszer

Mindenkinek a hóna alá kell nyúlni egyszer – hangzik el az Én, Daniel Blake című sokat díjazott brit filmben. De kinek a feladata mások megsegítése? Az államé? A közösségé? Mit jelent a szegénység, és mit a nyomorúság? Ezekre a kérdésekre keresett választ Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a házigazda Sajgó atyával és a közönséggel közösen a Vászonkrisztus filmklub legutóbbi alkalmán a Párbeszéd Házában.

Jobbágy András reflexiója


Stoma Parker jógamester volt a Párbeszéd Háza vendége

Stoma Parker amerikai jógamester volt a Párbeszéd Háza vendége február 22-én. A beszélgetés apropója Az út megtisztítása címmel magyarul most megjelent könyve volt.  És valóban erről is beszélt: az Istenhez vezető út megtisztításáról, azaz arról, hogy mit tehetünk mi, hogy előkészítsük magunkat a kegyelem befogadására.

 

Borda Máté reflexiója


Szabó Ferenc atya volt a Jezsuita hivatások-sorozat első vendége

Szabó Ferenc atya mesélt életéről február 18-án este a Párbeszéd Házában. Megelevenedett a 20. század második fele, Mindszenty, a kommunizmus, a Szentszék keleti politikája, de egyúttal Ágoston, Pascal, Buber, Berzsenyi mélységes és gyönyörű szavai is. Ez a két világ, pontosabban a világ és az azon túli egyesül Ferenc atya gondolkodásában. És talán leginkább ezt: a szabadon szárnyaló gondolkodást tanulhatjuk el tőle, fiatalok.

 

Borda Máté reflexiója


Örömmel és szabadsággal az emberkereskedelem ellen – az áldozatokért imádkoztunk február 8-án

Tudtam, hogy hova jöttem, és miről van szó. Azt is – nagyjából –, hogy miért vagyok ott. Imádkozni azokért, akik az emberiség legsötétebb bűnének áldozatai, és keresni, hogy mit tehetek, mert hogy valamit tennem kell, azt érzem. Sőt azt is, hogy ezt nem is annyira én akarom – az emberkereskedelem végül is nem olyan vidám dolog –, hanem valaki, aki erre hív. 

 

Jenei Gyöngyvér reflexiója


Hírfolyam
parbeszedhaza@jezsuita.hu
06-1/411-0825