„(...) lelassítani út közben, hogy megcsodáljunk egy rügyező ágat (...)
„Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra.” /József Attila/
„Szánd rá az időt,hogy észreveszed és megéled az örömöt!”
„csak
a szem az csak mely tovább akar látni
a fül az csak mely fölfogja a csendet
a kéz mely szomorú hogy szárnynak kicsi
a szív mely mint kalitkában a kakas
az érzékek melyek titkot rejtenek
kell a test, hogy megkerüljön a lélek”
/Jan Twardowski/
„Bízni akarok abban...”
„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.” /Vincent Van Gogh/
„Elfogadni és bízni benne.”
A Nem Adom Fel Alapítvány Léleköntő Programja és a Párbeszéd Háza lassan 2 éve működik együtt. A Párbeszéd Háza nem csak helyet ad, hanem lehetőségeihez mérten mindenféle támogatást megad, hogy minél szélesebb körhöz eljusson a Program.
Budapest számos pontján föltűnt egy plakát ezzel a szöveggel: „Mondtam ma már? Szeretlek.” Alatta annyi: „Jezsuiták” és a Párbeszéd Háza logója. Megkérdeztük Sajgó Szabolcsot, a Párbeszéd Háza jezsuita igazgatóját, mi is ez és miért.
