Néhány kérdésre néhány Csíkszentmihályi válasz – bemelegítésül hazai szerepléséhez mindjárt a Budapestre érkezéskor.
Néhány kérdésre néhány Csíkszentmihályi válasz – bemelegítésül hazai szerepléséhez mindjárt a Budapestre érkezéskor.
1943-44-ben Budapesten voltam édesanyámmal és Marika húgommal majdnem egy évet. Ili húgom csak évekkel később született. Fiuméból jöttünk, ahol édesapám volt a magyar konzul. Bizonytalan volt ott a helyzet, már bombáztak, nem volt rendesen ennivaló, ezért édesapám hazaküldött bennünket. Magyarország akkor még szinte a béke szigetének látszott, ott nem volt bombázás, a fiumeis zsidók és mások is szerettek volna Magyarországra jönni, mert Olaszországban már üldözték őket. Édesapám maradt Fiuméban, hogy segíthessen az embereknek. Különféle trükköket talált ki, de igazán az állásával és az életével játszott...(1)- Csodálkoztam, hogy a felnőttek mennyire elutasították a valóságot. Már a város körül szóltak az ágyuk, de még a tanult felnőttek is, akiknek kellett volna látni a helyzetet, elutasították a várhatót. Csak egy gyerek mondta ki számomra, mi következik. A házmesterünk nálam három évvel fiatalabb, hétéves fia mondta a következőket: „A te nagyszüleid fognak lenn lakni az alagsorban, mi fogunk fönn lakni. Ha szerencsések lesztek, nem fogunk bántani benneteket...” Nem hittem neki, de neki lett igaza...
Budapestről Velencébe indultunk ’44 őszén. Mint kiderült, az utolsó vonattal mentünk, utánunk bezárult az ostromgyűrű, fölrobbantották a vasúti Duna-hidat. Mégis, egyes ismerősök azt kérdezgették, miért megyünk most Velencébe, már vége a szezonnak, nincsenek koncertek, színházi előadások...
A legerősebb flow, amit ismerek, az anya-gyermek kapcsolatban van, az anya részére nagyon fontos flow élmény, mikor tanítja, táplálja, szeretgeti kicsinyét. Én ebben nőttem föl, ezt tapasztaltam.
Aztán a cserkészekkel mentünk a hegyekbe kirándulni, hegyet mászni, táborozni... Olaszországban volt laikus és volt katolikus cserkészet, én a katolikusban voltam, bár édesanyám evangélikus volt. Akarták, hogy érezzük, ismerjük, éljük a természetet, az formáljon minket, az élet örömét ismerjük meg...
Édesanyám egy könyvet adott nekem, hogy olvassam, mikor még egész fiatal voltam. Nem olvastam. De mikor aztán hamarosan Chicagóban voltam, egyedül, elővettem. Teilhard de Chardin jezsuita könyve volt, Le milieu divin – Az emberi jelenség. Nagyon hatott rám. Az egész evolúciós szempontot, ami a flow mögött van, hogy mindig kicsit nagyobb kihívás kell. Ha megszokod valamelyik szintet, amin vagy, unatkozol, elfásulsz. Ha van nehézség, kihívás, értékesebb feladat, az növel. Írtam is cikkeket Teilhard de Chardinről.
Egyik diákom, egy jezsuita, aki most Seattle-ban tanít a jezsuita egyetemen, a doktorátusát arról írta nálam, hogy a keresztény vallás elején mennyire fontos volt a játékos összeköttetés Istennel. Nem a szigor volt rá jellemző, ami a reformáció idején, a trienti zsinat után olyan erős lett minden vonalon. Írt arról, hogy a vallási nyelvben is mennyire benne volt a játékosság és az élet. Az olimpiai játékok alkalmával lelki tanácsadó is lett, mivel sokat foglalkozott a sport és a flow témájával. (2)
A fáradt professzort nem kínoztam tovább, péntektől megrohanja őt úgyis a hazai médiavilág. Elköszöntünk, indult talán már alvó feleségéhez, társához annyi éve jóban, rosszban.
(1) (1) Csíkszentmihályi Alfréd(1889-1962) Magyarország Fiumei konzulja. 1931 és 1944 között látta el a magyar állam képviseletét, emellett a helyi magyar kolónia egyik vezetője volt. A konzulátus a háború miatt 1944 augusztusában Velencébe, a Trieszti Magyar Főkonzulátus mellé költözött, majd innen a Salói Köztársaság mellé akkreditált diplomatákat követve a Comói- tó partján lévő Bellagioban fejezte be a háborút. Csíkszentmihályi Alfréd 1945 után hazatért Budapestre,a Külügyminisztérium igazolta. 1946-ban ügyvivőként és követségi tanácsosként visszatért Olaszországba, Rómába. 1948-ban lemondott tisztségéről és vendéglőt nyitott Rómában, a Trevi -kút közelében " Piccolo Budapest" néven. 1956-ban elhagyta Olaszországot, Belgiumba ment és egy trappista monostor könyvtárosaként hunyt el 1962-ben Westmalle-ban, 73 éves korában.
(2) (2) Patrick Kelly SJ - https://www.seattleu.edu/ 
