Lehet hallgatni ezekről a témákról a nyilvánosság előtt, lehet beszélgetéseket folytatnia az egy véleményen lévőknek maguk között, lehet nyilvánosan feleselni távolságtartó, hűvös vagy heves szavak védöltözetébe bújva, nem igazán őszintén... - de lehet-e valóban higgadtan, egymást tisztelve, valamiféle egymástól tanulás szándékával a kölcsönös jobbulást, növekedést szolgáló párbeszédet folytatni nyilvánosan?

 

Mindnyájan több vagyunk a szexuális dimenziónknál. Csaljuk magunkat és egymást, igazságtalankodunk, ha ezt nem vesszük tudomásul. Ha tetszik, ha nem, nem válogathatjuk meg, kivel szívunk egy levegőt, kivel tartozunk egy családba, kivel beszéljük ugyanazt a csodálatos nyelvet. Együtt kell élni, egymás szemébe nézve, egymásra bízva önmagunkat autóba ülvén, buszra szállván, kenyérbe harapván.

 

Az ég Ura felvirrasztja napját jóra és gonoszra, esőt ad igaznak és bűnösnek egyaránt. Aki követi ezt és éli mindennapi életében, azt nevezi szentnek Jézus. Erre Ő mindnyájunkat képesnek is tart, ha benne maradunk és ő mibennünk. 

 

Nem azért kell a másokhoz kedvesnek lenni - bármi is legyen a véleménye -, hogy ezzel jobb belátásra térjen, nem azért kell szeretni egész szívből, hogy megtérjen, hanem mert csoda és pótolhatatlan érték önmagában, bármilyen "zavaros", "veszélyes", "ördögi" felfogása, élete van. Azért kell szeretni szívből, mert Krisztus igazi követőjének nincs más a szívében, mint szeretet.