Május 26-án, hétfőn este, az El-Al...
Május 26-án, hétfőn este, az El-Al Tel Aviv-Róma különjáratának fedélzetén szentföldi zarándokútjáról visszatérőben Ferenc pápa egy hosszú interjút adott a sajtó képviselőinek, ennek szövegét közöljük az alábbiakban. (Csak az udvariassági formulák egy részét hagytuk el, ill. azokat a részeket, ahol többszörös szövegismétlés volt.)
Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője:
/…/A hírügynökségek képviselői nyelv szerint csoportosultak, s közülük néhányan teszik fel a kérdéseket. /…/Az első kérdést az olasz nyelvű csoport teszi fel:
Szentatya, ezekben a napokban olyan gesztusokat tett, melyek bejárták az egész világot: ahogyana betlehemi falat érinti, az Ön keresztvetése, a kézcsók, mellyel a Yad Vashemnélillette a holokauszt túlélőit, ahogy az a csókis, amellyel vasárnap megcsókolta Bartolomeosz pátriárkával együtt a Szent Sírt, és még sorolhatnánk tovább. Azt kérdezném Öntől, hogy ezek a cselekedetek mennyiben voltak szándékosak? Ha azok voltak, milyen céllal tette ezeket, milyen hatást vár tőlük, Perez és Mahmud Abbasz vatikáni látogatásán kívül…
Ferenc pápa:
Nemde azok a leghitelesebb gesztusok, amelyeket nem gondolunk ki előre, amelyek csak úgy előtörnek? Csupán arra gondoltam, hogy lehetne itt valamit tenni…; ám a konkrét gesztusaim közül egyet sem gondoltam ki előre. Néhány dologra gondoltam ugyan, mint például a két elnök imádságra való meghívására, de számos szervezési probléma merülhet föl, hiszen figyelemmel kell arra is lenniük hol kerül rá sor, s ez nem könnyű. Egy találkozó gondolata merült föl bennem…, végül ez a meghívás jött elő, s remélem, hogy jól fog majd zajlani. Azonban nem gondoltam előtte erre..., nem tudom, gondoltam, hogy lehetne valamit tenni, de rögtönözve ez lett belőle. Leginkább arra gondolok, az igazat megvallva, … „igen, itt lehetne tenni valamit”, de a konkrétum nem jut eszembe. Például, a Yad Vashemnél sem jutott eszembe semmi; végül pedig így alakult.
Federico Lombardi:
A második kérdés az angol nyelvű csoport részéről érkezik.
Ön nagyon kemény szavakkal bírálta a klérus tagjai, a papok részéről a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaéléseket. Egy külön bizottságot is létrehozott, hogy az egyetemes Egyház jobban szembesüljön e problémával. Gyakorlati értelemben pedig tudjuk már, hogy minden helyi egyházban erősebb erkölcsi s gyakran jogi kötelezettséggel járó normák léptek érvénybe, melyek a helyi civil hatóságokkal való együttműködésre vonatkoznak különböző módon. Mit tenne, ha egy püspök egyértelműen nem tartaná be, nem venné figyelembe ezeket az előírásokat?
Ferenc pápa:
Argentínában a kivételezetteket „a papa kedvencének” hívjuk. E problémát tekintve azonban nincsenek papa kedvencei. Jelenleg három püspök ellen is eljárás van folyamatban: a három közül egyet el is ítéltek már, a büntetés megállapítása most zajlik. Nincs kivételezés. A kiskorúak elleni ilyen visszaélés egy nagyon szörnyű bűncselekmény… Tudjuk mindannyian, hogy ez egy súlyos probléma, de nekem az Egyház szerepe is fontos. Egy pap, aki ilyet tesz, Krisztus Testét árulja el, hiszen ennek a papnak az életszentségre kellene vezetnie azt a (kis)fiút, azt a (kis)leányt; s az fiú, az a lány bízott benne, de ő ahelyett, hogy az életszentségre vezette volna, megrontotta. Ez nagyon szörnyű! Csak egy példát hadd említsek: ez olyan, mint például fekete misét mondani. Az életszentségre való eljutás helyett egy olyan súlyos problémát okoz neki, mely egész életére kihat… A közeljövőben 6-8 olyan személy részvételével, akik ilyen visszaélés áldozatai voltak – közülük kettő Németországból, kettő Nagy-Britanniából –, a Szent Márta-házban tartunk egy szentmisét, majd egy találkozót: én, ők és O’Malley bíboros, aki e bizottság tagja. Azonban e probléma ellen jobban föl kell lépni: zéró tolerancia.
Federico Lombardi:
Köszönjük, Szentatya. Most pedig a spanyol csoport következik.
Pápasága első napjától kezdve Ön az egyszerű vagy nehéz körülmények közt lévő szegényekért élő szegény Egyház erős üzenetét hirdeti. Mit szeretne tenni, hogy ne maradjanak ellentmondások ezzel az üzenettel az Egyházban?(A kérdés a IOR 15 millió eurós ügylete által kiváltott helyzetre vonatkozik.)
Ferenc pápa:
Az Úr Jézus egyszer azt mondta – az evangéliumban – a tanítványainak, hogy „Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő” (Mt 18,7). Emberek vagyunk, bűnösök mindannyian. Mindig lesznek botrányok. A kérdés az, hogyan tudjuk elkerülni, hogy egyre több legyen! A gazdasági ügyvitelnek becsületesnek és áttekinthetőnek kell lennie. A két bizottság, amely a Vallási Művek Intézetét(IOR), illetve a Vatikán minden pénzügyi tevékenységét vizsgálja felül, elküldték beszámolóikat és terveket állítottak föl, s most a „minisztérium”, a Pell bíboros által vezetett Gazdasági Titkárság tovább folytatja a reformokat, melyeket ezek a bizottságok tanácsoltak. Lehetnek összeütközések, mindig is lesznek, hiszen emberek vagyunk, de a reformot is tovább kell folytatni. Az egyházatyák mondták: Ecclesia semper reformanda (Az Egyháznak mindig meg kell újulnia). Minden nap figyelnünk kell arra, hogy az Egyház megújulhasson, mivel bűnösök és gyarlók vagyunk, ezért lesznek nehézségek is. A Gazdasági Titkárság ügyintézése sokat segít abban, hogy elkerülhessük a botrányokat, a nehézségeket… Például, mostanra a IOR megszüntetett mintegy 1600 számlát, olyan emberekét, akiknek nem volt joguk számlát nyitni ott. A IOR az Egyház segítésére jött létre, számlanyitás csak az egyházmegyék püspökei és a Vatikán alkalmazottai számára, illetve utóbbiak özvegyeinek ellátására lehetséges. Ez így működik. Nincs másoknak erre tehát joga … Még a szentszéki nagyköveteknek megbízatásuk idején, de senki másnak, mert ez nem egy nyílt dolog. /…/ Szeretnék mondani egy dolgot: az Ön által föltett kérdéssel kapcsolatban a 15 milliós ügyletről. Jelenleg kivizsgálás folyik ebben az ügyben, még nem világos. Talán igaz is lehet, de még nem született határozat: valójában még vizsgálat alatt van.
Federico Lombardi:
A francia nyelvű csoport kapja meg a kérdezést:
Szentatya, a Közel-Kelet után most visszatérünk Európába. Nem aggódik a populizmus növekedéséért Európában, mely vasárnap az európai parlamenti választáson is megnyilvánult?
Ferenc pápa:
Ezekben a napokban a Miatyánk imádkozására fordítottam az időm…, nem követtem a választási híreket. Nem ismerem az adatokat, arról ki nyert és ki vesztett. Nem kaptam erről híreket. Milyen értelemben beszél a populizmusról?
Abban az értelmében, hogy ma sok európai attól fél, hogy nem lesz jövője Európának. Nagyarányú a munkanélküliség és az Európa-ellenes pártok támogatottsága jelentősen megnövekedett ezen a választáson…
Ferenc pápa:
Ezt a véleményt hallottam már Európáról, a bizalomról és a kétkedésről. Néhányan vissza akarnak lépni az Eurótól is… Ezekhez a dolgokhoz én nem értek annyira. Ám Ön említett egy kulcsszót: a munkanélküliség. Ez súlyos probléma, legalábbis én annak tartom. Egy világméretű gazdasági rendszerben élünk, melynek középpontjában a pénz áll, nem az emberi személy. Egy igazi gazdasági rendszer középpontjában a férfinak és a nőnek, az embernek kellene állnia. Ma azonban a központban a pénz áll. A rendszer fönntartásáért és egyensúlyáért néhány dolgot pedig ki kell selejtezni. Kiselejtezik a gyermekeket – Európában a születések aránya nem olyan magas! Olaszországban, úgy tudom, 1,2%; Franciaországban, nálatok, kicsivel nagyobb az arány: 2%; Spanyolországban pedig kevesebb, mint Olaszországban: nem tudom, hogy eléri-e az 1 %-ot… Kiselejtezik tehát a gyermekeket. Kiselejtezik az időseket: nincs szükség rájuk, sok országban rejtett eutanáziával selejtezik ki őket. Kiselejtezik a fiatalokat, ez pedig nagyon rossz. Olaszországban a fiatal munkanélküliek aránya, azt hiszem, 40 % körüli, nem vagyok benne biztos; Spanyolországban – ezt tudom – 50% fölötti, a déli részén, Andalúziában pedig a 60%-ot is eléri! Ez azt jelenti, hogy itt él köztünk egy „se-se” generáció: se tanulás, se munka. Ez szörnyű! Így a fiatalok egy egész generációját dobják ki. Szörnyű számomra ez a selejtkultúra. Nem csak Európában van ám így, hanem szinte mindenhol, de Európában világosabban észre lehet venni. Hasonlítsuk össze a jóléti kultúra tíz évvel ezelőtti állapotával! Az eredmény tragikus. Ez egy nehéz időszak egy embertelen gazdasági rendszerrel. Nem féltem ezért így írni erről az Evangelii gaudiumbuzdításban: „Ez a gazdaság öl.” (EG 53). Most megismétlem. /…/
Federico Lombardi:
Most a portugál nyelvű csoport következik…
Azt kérdezném, Szentatyámtól, hogy Ön hogyan oldaná meg a „jeruzsálemi kérdést”, hogy – amint Ön is mondta – állandó és tartós béke jöhessen létre?
Ferenc pápa:
Sok javaslat létezik Jeruzsálem kérdését illetően. A Katolikus Egyház, a Vatikán álláspontjában vallásos szemszögből nézi a kérdést: a béke városaként három vallás számára. A békét előmozdító gyakorlati intézkedéseknek a tárgyalások alapján kell megszületniük. Tárgyalni kell egymással. Egyetértek azzal, hogy a tárgyalás oda is vezethet akár, hogy ez a rész lesz az egyik állam fővárosa, míg a másik a másiké… Ám ezek csupán javaslatok. Nem mondom, hogy „így kell csinálni”, nem, mert vannak javaslatok, amiket meg kell tárgyalni. Igazából, nem érzem magam illetékesnek azt mondani: „ezt, ezt és ezt kell csinálni”, mert meggondolatlanság lenne az én részemről. Hiszem azonban, hogy a tárgyalások útjára kell lépni tisztelettel, testvérekként és a kölcsönös bizalommal. Így meg lehet tárgyalni mindent: a területi kérdéseket és a egymás közti kapcsolatot is. Ehhez bátorság szükséges, s én imádkozom, hogy e két vezetőben meglegyen a bátorság előre haladni. Ez az egyetlen út a békéhez. Csupán megismétlem, amit az Egyház mondott mindig és amit, ma is kell mondania: Jeruzsálemnek, három vallás fővárosának, vonatkozási pontnak, a béke városának – eszembe jut itt a „szent” szó is, de nem biztos, hogy ideillik, azonban a béke és a vallás szavak igen – kell lennie.
Federico Lombardi:
Köszönöm, Szentatyám. Most kérjük, következzen a német csoport képviselője.
Zarándoklata alatt többször is találkoztak és hosszan beszélgettek Bartolomeosz pátriárkával. Arról kérdeznénk Önt, hogy beszéltek-e közeledés konkrét lépéseiről, ha volt alkalmuk erről beszélni? Kérdezem afelől is, hogy a katolikus Egyház tud-e tanulni az ortodox egyházaktól – a házas papok kérdésére gondolok itt, mely sok katolikust foglalkoztat Németországban is.
Ferenc pápa:
A katolikus Egyházban is vannak házas papok, a görög és kopt katolikusok között. Vannak házas papok a keleti rítusban. Hiszen a cölibátus nem hittétel, hanem életszabály, melyet magam nagyra értékelek és hiszem, hogy ajándék az Egyház számára. Nem egy hittétel, ezért az ajtó mindig nyitva áll: jelenleg nem beszéltünk erről, mint lehetőségről, legalábbis e pár nap alatt, mert az ortodoxokkal ápolt kapcsolatban másodlagos jelentőségű téma. Sokkal sürgősebb dolgokat kell elkezdenünk. Az egységről beszéltünk, mely útközben alakul ki. Az egység maga is egy út. Az egységet soha nem érnénk el egy teológiai kongresszuson. Megemlítette nekem, hogy valóban igaz, hogy Athenagorász ezt mondta VI. Pálnak: „Mi nyugodtan haladjunk együtt előre, az összes teológust pedig tegyük egy szigetre, vitatkozzanak ott egymással, mialatt mi előre haladunk az életben!”. /…/ Együtt haladni előre, együtt imádkozni s együtt dolgozni minden olyan dologban, ahol együtt tudunk működni, segítve egymást. Például a templomok esetében, melyek segíthetnek az előrehaladásban. Rómában és más városokban is sok ortodox használja a katolikus templomokat megfelelő rendszerben. Egy másik dolog, melyről beszéltünk, az a Húsvét dátumának kérdése, talán a pánortodox kongresszus tehet valamit ezügyben. Egy kicsit nevetséges: – Mondd csak, a te Krisztusod mikor támad föl? – A jövő héten. – Az enyém a múlt héten… Húsvét dátuma is az egység jele. Bartolomeosszal testvérként beszélünk egymással. Tiszteljük egymást annyira, hogy még kormányzásunk nehézségeiről is beszélünk egymásnak. Hosszasan beszélgettünk az ökológia témájáról, melynek ő is és én is elkötelezettjei vagyunk; eleget beszéltünk erről ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennünk, valamit közösen is tehetnénk ezzel a problémával kapcsolatban. Köszönöm.
Federico Lombardi:
/…/ Az ázsiai csoport képviselője tegye föl a következő kérdést, annál is inkább, hiszen a pápa Ázsiába készül utazni.
Következő útja Dél-Koreába vezet, ezért szeretném Önt kérdezni az ázsiai országok kapcsán. A Dél-Koreához közeli országokban sem vallás-, sem szólásszabadság nincs. Mit tervez tenni azok érdekében, akiket ez a helyzet érint?
Ferenc pápa:
Ázsiával kapcsolatban a programban két utazás szerepel: az első Dél-Koreába, az ázsiai ifjúsági találkozóra, majd jövő januárban egy kétnapos látogatás Sri Lankára, illetve a Fülöp-szigetek szökőár sújtotta vidékére. A vallásgyakorlás szabadságának problémája nem csak e néhány ázsiai ország sajátja: a világ más országaiban is ott van. A vallásszabadság nem minden országban valósul meg. Néhányban kevésbé szigorú, békésebb az ellenőrzés, másutt azonban olyan intézkedéseket alkalmaznak, hogy az már a hívek üldözésének számít. Vannak vértanúk! Vannak ma is keresztény vértanúk. Katolikusok és nem katolikusok, de egyaránt vértanúk. Néhány helyen nem lehet feszületet viselni vagy Szentírást olvasni. Nem lehet hitükre tanítani a gyermekeket! Mindez ma történik! Úgy gondolom – s talán nem tévedek – hogy mai korunkban több vértanú hal meg, mint az Egyház kezdeti időszakában. Lépéseket kell tennünk feléjük, egyes helyeken pedig körültekintően, hogy segítségükre lehessünk; sokat kell imádkoznunk ezekért az egyházakért, melyek így szenvednek. A püspökök és a Szentszék nagy körültekintéssel dolgoznak ezen országok és az ottani keresztények megsegítésén. Ez azonban nem egy egyszerű dolog. Példaként mesélek egyről. Az egyik országban tilos közösen imádkozni. Mi van azonban a keresztényekkel, akik szeretnék megünnepelni a szentmisét?! Él ott egy pap, aki munkásként dolgozik. Amikor szeretné bemutatni a szentmisét, úgy tesznek, mintha teát innának az asztalnál. Ha jönnek a rendőrök, gyorsan elrejtik a könyveket s isszák a teát. Ez történik manapság. Nem egyszerű helyzet.
Federico Lombardi:
Most jöjjön újra a sorban az olasz nyelvű csoport…
Szentatya, pápaságában Ön teendők seregével néz szembe, s mindezt igen sűrű naptárral, ahogyan ezt a napokban is láthattuk. Ha valamikor, egy nagyon távoli napon, úgy érezné, hogy nincs elegendő ereje ellátni szolgálatát, gondolna-e ugyanarra a döntésre, mint elődje, vagyis lemondana-e pápaságáról?
Ferenc pápa:
Azt fogom tenni, amiről az Úr mondja, hogy cselekedjem. Imádkozva, Isten akaratát keresve. Úgy gondolom, hogy XVI. Benedek nem marad egyedüli eset. Már nem volt ereje, és őszintén – a hit alázatos embereként – döntött így. Hetven évvel ezelőtt nem léteztek nyugalmazott püspökök. Mi történik majd a nyugalmazott pápákkal? Úgy hiszem, ő egy intézményt hozott létre: megnyitott egy ajtót, a nyugalmazott pápák ajtaját. Hogy lesznek-e továbbiak, csak Isten tudja. Mindenesetre az ajtó nyitva áll: Én azt hiszem, hogy ha Róma püspöke, a pápa sok év után úgy érzi, hogy fogytán az ereje, akkor ugyanazokat a kérdéseket kell föltennie magának, amelyeket Benedek pápa tett föl.
Federico Lombardi:
Térjünk rá ismét az angol nyelvű csoportra…
Szentatya, éppen ma találkozott a holokauszt túlélőinek egy csoportjával. Nyilvánvalóan jól tudja Ön is, hogy egyik elődje, XII. Piusz pápa olyan személy, akinek még ma is homályos a holokauszt idején betöltött szerepe. Pápaságának elején írásban vagy szóban említette, hogy nagyra tartja XII. Piuszt, ám szerette volna látni az archívum anyagát, mielőtt határozottabban döntene. Azt szeretnénk tehát tudni, hogy szándékában áll-e XII. Piusz (boldoggá avatási) ügyét előmozdítani, illetve várható-e valami fordulat az eljárásban, mielőtt döntés születne?
Ferenc pápa:
/../ XII. Piusz (boldoggá avatásának) ügye nyitott még. Tudtommal jelenleg még nincs semmilyen csoda; ha pedig nincsenek csodák, akkor nem lehet előbbre haladni. Megállt az ügy menete. El kell fogadnunk a valós helyzetet, hogyan is halad ez az ügy a valóságban, s ezután lehet csak a döntéseken gondolkodni./…/. Mivel az eljárás lassú, nem gondolkodhatom így: „Boldoggá avassam őt vagy sem?”
Federico Lombardi:
Most menjünk át Argentínához a spanyol csoport újabb kérdésével.
Ön vallási vezető, de emellett politikai is, hiszen nagy figyelem fordul Önre mind az Egyházon belül, mind a nemzetközi közvéleményben. Az Egyházon belül is nagy a várakozás, mi fog történni az elvált újraházasodottak áldozásával kapcsolatban, a nemzetközi közvélemény pedig közvetítésére figyel, amellyel meglepte a világot, mivel a Vatikánban lesz ez a találkozó (A pápa meghívta Mahmud Abbaszt és Simon Perezt a Vatikánba. A szerk.)… A kérdés az lenne, hogy az előzetes várakozásokat látva nem fél a kudarctól?
Ferenc pápa:
Először hadd tegyek egy megjegyzést erről a vatikáni találkozóról: ez egy imatalálkozó lesz, nem közvetítés, s nem itt próbáljuk megoldani a helyzetet sem. Egyedül imádkozni gyűlünk majd össze, azután mindenki hazatér. Ám hiszem, hogy az ima fontos, bármilyen más típusú megbeszélést mellőzve, csupán az ima is segíthet. Nem magyaráztam el az előbb eléggé, hogyan is fog ez lezajlani. Egy imatalálkozó lesz, ahol ott lesz egy rabbi, egy imám és én. Azt hiszem, elárulhatom, hogy a Szentföldi Kusztódiát kértem föl a gyakorlati dolgok előkészítésére.
Másodszor, szeretném megköszönni az elváltakkal kapcsolatos kérdést. A Szinódus a családról, a családok nehézségeiről és értékeiről, illetve a családok jelenlegi helyzetéről fog szólni. Kasper bíboros előkészítő felszólalásaöt fejezetből állt, melyből négy a családról és annak szépségeiről, annak teológiai magyarázatáról és néhány családdal kapcsolatos kérdéskörről; az ötödik fejezet pedig a házastársak különválásának és a házasság érvénytelenítésének lelkipásztori kérdéséről, illetve az elváltakról… Ennek képezi részét az áldozás kérdése is. Magam részéről nem szeretem azokat az embereket – még az Egyházon belül, a papok között is vannak ilyenek –, akik ezt mondják: „Ó, a Szinódus, amely biztosítani fogja az áldozás lehetőségét az elváltaknak!” Igen, ők erre a pontra jutottak. Úgy érzem, hogy a kérdés a kazuisztika szintjére szűkült össze, ám annál sokkalta teljesebb és összetettebb. Mindnyájan tudjuk, hogy a család válságban van, világméretű válságban. A fiatalok nem akarnak házasságra lépni, vagy meg sem házasodnak, csupán együtt élnek/…/. Nem szeretném, ha a kazuisztikánál ragadnánk le: lehet, vagy nem lehet?… Ezért köszönöm a kérdést, hiszen így lehetőségem nyílik megvilágítani ezt. A család lelkipásztori problémái sokkal, de sokkal szélesebb körűek. Esetenként kell vizsgálni mindent. Sokat segített nekem Benedek pápa egyik mondása az elváltakról, melyet többször is megismételt. Elsőként az Aosta-völgyben, majd Milánóbanés az utolsó nyilvános konzisztóriumiülésen, melyen új bíborosokat kreált: tanulmányozni kell a házasság érvénytelenítésének folyamatát; hittel meg kell vizsgálni, hogyan házasodhat ezután valaki. Azt is világosabbá kell tenni, hogy az elváltak nincsenek kiközösítve az Egyházból, bár sokszor ekként kezelik őket. Ez egy komoly dolog, mely szintén a kazuisztikánál ér véget, azonban a Szinódus a családról fog szólni: annak értékeiről és nehézségeiről, valamint az érvénytelenítéssel kapcsolatos megoldásokról. Szó lesz erről a problémáról is, de más dolgokkal összefüggésben. Most az mondom el, miért a családról szól a Szinódus: ez nagyon erős lelki tapasztalatot jelent számomra. Pápaságom második hónapjában eljött hozzám Eterović érsek, a Szinódus akkori titkára három témával, melyet a Szinódus tanácsa ajánlott a következő ülés témájaként.
Az első téma nagyon jó volt: Jézus Krisztus ajándék a ma emberének. Ez volt a címe, az evangelizációról szóló Szinódus folytatásaként. Azt mondtam, jó, egy kicsit beszéltünk a Szinódus menetének reformjáról, majd végül azt mondtam: „Tegyünk bele egy kicsivel többet: Jézus Krisztus ajándék a ma emberének és a családnak.” Így már jobb volt. Azután pedig a tanács első ülésén, melyen ott voltam én is, már láttam, hogy a cím már Jézus ajándéka a család számára volt: Mit ad Jézus Krisztus a családnak? Anélkül, hogy észrevettük volna, a tanács a családról kezdett el beszélni. Biztos vagyok abban, hogy az Úr Lelke vezetett ennek a témának a megválasztásához, hiszen ma a családoknak valóban nagyobb lelkipásztori segítségre van szükségük.
Federico Lombardi:
Térjünk vissza még a francia csoporthoz is.
Szentatyám, meg tudná mondani, melyek az akadályai reformjának a Római Kúriával kapcsolatban, és hol tartunk ma?
Ferenc pápa:
A legfőbb akadály saját magam vagyok [nevet] Ténylegesen azonban egy megfelelő szakaszhoz érkeztünk el, hiszen kineveztem nyolc bíborost tanácsomként – nem emlékszem a dátumra, de nagyjából három hónappal a megválasztásom után…
Federico Lombardi:
… egy hónappal megválasztása után
Ferenc pápa:
… egy hónappal megválasztásom után. Július első napjaiban üléseztünk első alkalommal, attól fogva pedig dolgozunk folyamatosan. Milyen munkát is végez ez a Tanács? A Tanács tanulmányozza a Pastor Bonusdokumentumot és Római Kúriát is vizsgálja. Az egész világgal és a Kúriával is kapcsolatban áll és tanácskozik velük, de elkezdett más dolgokat is tanulmányozni. „Ezt így lehetne, azt pedig úgy…” Néhány dikasztériumot összevonunk a szervezést könnyítendő. Az egyik kulcskérdés a gazdaságé, s a Gazdasági Tanács sokat segít ebben. Az Államtitkársággal közösen dolgozunk, hiszen vannak közös pontjaink… Most júliusban van négy napnyi munkatalálkozó a tanáccsal, majd szeptemberben, úgy hiszem, másik négy nap. Eleget dolgozunk. Az eredmények közül még nem minden látszik, de a gazdasági résszel már sokat haladtunk, hiszen ezzel foglalkoztunk először, mivel a sajtó is sokat foglalkozott ezekkel a problémákkal. Csupán természetes akadályok lépnek föl, melyek a folyamat jellegéből fakadnak. Vizsgáljuk az utat … A meggyőződés nagyon fontos. A meggyőződésből, segítő szándékból végzett munka… Van néhány személy, akivel a kapcsolat nem annyira tiszta, de minden reform ilyen dolgokkal jár együtt. Jómagam elégedett vagyok: igazán elégedett. Sokat dolgozik ez a tanács és sokat is segít. Köszönöm.
Federico Lombardi:
Szentatya, köszönjük az Ön készségességét, bocsánat, ha megszakítottam a párbeszédet; igen nagylelkű volt hozzánk, rögvest egy ilyen különleges út után, mely minket is hasonló jóérzéssel töltött el. /…/ Kívánunk szép folytatást ennek az útnak a befejezéséhez, hogy meghozza az Ön által remélt gyümölcsöket, melyeket mi is remélünk, hiszem, a világ békéje felé vezetnek. Szívből köszönjük, Szentatya!
Ferenc pápa:
Köszönöm Önöknek jóindulatukat és, hogy csatlakoztak hozzám… kérem, imádkozzanak értem. Szükségem van az imájukra! Köszönöm.
Videó: http://youtube.com/watch?v=jRySlWwTaHo
Szerkesztő: Kóczián Mária
